1881-et írunk. Jesse James (Brad Pitt) a vadnyugat leghíresebb banditája és médiasztárja egyben. Hiába rabolja ki bandájával a vonatokat, bankokat brutális módszerekkel, az embereknek egy misztikus és bámulatos személyiség marad, akiről még kalandregényeket is kiadnak, igaz valóságtartalmuk igen csekély. A banda állandóan cserélődik, mert az alkalmi embereket vagy elkapják, vagy megölik. Mikor Jesse testvére Frank (Sam Shepard) is kiszáll, mert belefáradt az egészbe, egy utolsó bankrablásos akcióra készül, hogy családjával együtt „nyugdíjba” vonulhasson. Ehhez beszervezi barátját Charley Fordot (Sam Rockwell) és testvérét az újonc Robertet (Casey Affleck). Robert már gyerekkora óta fanatikusan imádja Jesse Jamest, de ahogy jobban megismeri, egyre kevésbé tud azonosulni vele. Ugyanis a híres bandita viselkedése egyre kiszámíthatatlanabb, depressziós és paranoiás. Saját embereivel végez, ha úgy érzi, hogy nem támogatják. Mielőtt ő és testvére is úgy végeznék, mint a többiek, elhatározzák, hogy ellentámadásba lendülnek: megölik Jesse Jamest.

 

Nos, az előbb leírt történetet igazából összefoglalja a cím. Megölik. Igen, kénytelen vagyok leírni, de ezt már a mozijegyről is le tudjuk olvasni. Azonban nem itt végződik a film. A film nagy része a Robert Ford – Jesse James pszicho-párbajról szól, amelyet ugyebár lezár az az egy lövés. De az egész lényege, csak ezután játszódik le. Milyen sors vár egy olyan emberre, aki bár jót cselekedett, de lelőtte a nép nagy vagányát? Ezek a film legemlékezetesebb jelenetei, ahogy a (várt) taps helyett megvetik Robert Fordot, mert egy áruló és hátba lőtte a vezérét. Lenyűgöző és egyben tragikus nézni ezt a folyamatot, pedig az igazi gyáva nem Robert Ford, hanem Jesse James volt. Szabályosan kiprovokálta, hogy vége legyen az egésznek és ehhez kihasználta Fordékat.

Igaz, míg ehhez az izgalmas utóhatáshoz érünk, több mint 2 órát kell várni. Ez is a film egyik negatívuma. Érthetetlenül hosszúra sikeredett a 170 percével. Egy hosszú film önmagában nem gond, ha végig leköti az embert. Sajnos itt időnként tényleg érezni a hosszát, egy jó fél órát minden további nélkül ki lehetett volna vágni. Sokszor elkalandozik az alkotás, szájbarágóan visszatekint, kár érte. Cserébe nagyon aprólékosan és őszintén megismerhettük azt a western-világot, melyet én filmben még nem nagyon láttam. Ember azt hinné, hogy csak az olyanok léteztek, ahol délben a főtéren szemben áll két revolverhős vagy babot esznek a barlang előtt, amíg nem jön Bud Spencer és be nem falja előlük. Nem mintha ezeket nem szeretnénk, de szép dolog egyszer egy „friss” és realisztikus bemutatásmódot megismerni.

 

Bevallom, Jesse Jamest csak felületesen ismertem. Tudtam, hogy egy bandita volt, ezt is leginkább a Lucky Luke képregényekből tanulhattam. Nagyjából ennyi. Ezért is sajnáltam egy kicsit, hogy a film címe már elárulta a lényeget. Igaz, szerintem Amerikában jobban ismerik a legendát, szóval nekik igazából mindegy. Én örültem volna egy sima „Jesse James”-nek, de ha minden igaz, Brad Pitt ragaszkodott a teljes címhez. Hazaérve olvasgattam wikipediát és kijelenthetem, hogy az alkotás úgymond dokumentumfilmnek is tekinthető. Lenyűgöző történet, nem vitás.

 

Ahogy a színészek teljesítménye is fantasztikus volt. Brad Pitt újra bizonyította, hogy ő bármit el tud játszani és producerként is beszállt a filmbe. Az igazi nyertes azonban Casey Affleck (Ben öccse), akire most már teljesen biztos, hogy nagy karrier vár. Alakítása annyira meggyőző volt, hogy legjobb férfi mellékszereplőként Oscarra is jelölték, azonban (sajnos) nem szólították fel a színpadra. Főleg amikor Robert Ford helyett „Az ember, aki megölte Jesse Jamest” volt a „neve”, nagyszerűen játszotta el a kilátástalan és igazságtalan helyzetét.

A másik Oscart (legjobb operatőr) sem sikerült megkaparintani.

 

 

2 ember és egy korszak lenyűgöző története, fantasztikus szereplőkkel, azonban a 170 percével néhol vontatott.

FreddyD