Itt a bizonyíték, hogy nem kell mindenáron agyonkomplikált, gonoszokkal illetve pisi-kaki humorral teli filmeket készíteni 2007/08-ban sem.
Történet:
Juno (Ellen Page) egy 16 éves tinédzser, aki egyszerre koraérett és gyerekes. Gondolta, hogy osztálytársával, Bleekerrel (Michael Cera) kipróbálja azt az intim bigyusznak nevezett valamit, azonban nagy meglepetés várt Junóra. Terhes! Nagy pánik helyett inkább megoldáson gondolkodik, így abortusz helyett nevelőszülőket keres a babának. Hamar megtalálja a tökéletes párt Mark (Jason Bateman) és Vanessa (Jennifer Garner) személyében, akik egy már irritálóan tökéletes szerelmespár, azonban a saját baba eddig nem jött össze.Így nincs is más hátra, aláírják az adoptációról szóló szerződést és kezdődhet a visszaszámlálás. Vagy mégsem ilyen egyszerű minden?
Karrierindító film
Ezt mindenképp el kell mondani az alkotásról, mert ezzel Ellen Page mindenképpen be fog futni Hollywoodban. Eddig igazából legfeljebb a Cukorfalatból illetve az X-Men 3-ból ismerhették az emberek, de az az érzésem, Juno szerepe még sok ideig ott lesz zárójelben, ha róla írnak cikket. Idén Oscarra is jelölték teljesítményéért, 21 évesen azért ez nem semmi. De ott van Micheal Cera, aki a Superbad egyik kulcskaraktere volt. Itt ugyan nem kap akkora szerepet, de már az, hogy egy tini-vígjátékból továbblépett egy 2 Oscarra jelölt filmhez, elég jó jel arra, hogy erről a színészről még sokat fogunk hallani. Főleg, mert jól csinálja, amit csinál.
Aztán ott van Jason Reitman rendező, aki az igazán zseniális Thank you for smoking-al már felhívta magára a figyelmet, ezzel meg ugyanúgy. Szóval szépen fog mutatni ez a Juno jó pár önéletrajzban, az biztos.
Maga a filmnek egy nagyon sármos, laza hangulata van, amelyet a legtöbben bár komédiának titulálnának, de én inkább egy könnyed tini-drámának nevezném. Bár jópofa a film hangulata, igazából nem nagyon nevettem rajta, ami leginkább Juno karakterének köszönhető. Talán az egyetlen dolog ami zavart a filmben, az a főszereplőnő viselkedése. Néha nem nagyon tudtam kiigazodni rajta, sőt, helyenként kifejezetten irritált. Hogy egy 16 éves lány már szinte közömbösen lazán veszi a tényt, hogy terhes, az már picit meglepő. Aztán szüleitől ugyan parázott, de a nevelőszülőknél meg teljesen nyeglén és gyerekesen mutatkozott be. Szóval nem nagyon értettem gondolkodásmódját, azonban ahogy halad a film, úgy lesz egyre szimpatikusabb. Igazából az érdekes viselkedésével sincs konkrétan gond, biztos vagyok benne, hogy sok embernek pont ez fog tetszeni. Egy érdekes karakter ez a Juno, az szent.
Ahogy a nevelőszülők is, akik a film felétől nagyban meghatározzák a film menetét. Az anyuka már betegesen készül a babára, az apukának meg lassan kétségei támadnak, hogy helyes volt-e az adoptáció.
A filmnek egészen nagyszerű filmzenét állítottak össze a készítők, sokszor hátborzongatóan jól illettek a dalok a jelenetekhez, így erősen ajánlott a filmzene felkutatása.
Összegezve:
A Juno egy könnyed, de mondanivalóval rendelkező film, amelybe talán kicsivel több humor még beleférhetett volna, de így is végig szórakoztató tini és érett korosztálynak egyaránt.
FreddyD
