A maffia sokféleképpen ábrázolható. Következetesen, szabályok szerint játszó, tisztelet alapú bűnözőkként (pl. Keresztapa), vagy önző, gátlástalan terrorszervezetként, ami nem kíméli saját tagjait, saját honfitársait, senkit. Az Eastern Promises ez utóbbi…
Szegény David Cronenberg-ről mostanában nem nagyon hallani, pedig dolgozik ő. Két éve éppen az Eastern Promises Oscar-díjra jelölt főszereplőjével, Viggo Mortensennel készítette el az Erőszakos múltat, azóta (hogy úgy mondjuk) nem sok vizet zavart. A Gyilkos ígéretek azonban méltó visszatérése a rendezőnek, aki most először forgatott Kanadán kívül, esetünkben Angliában.
Történetünk Angliában játszódik. Egy nap fiatal, terhes lányt visznek a helyi kórházba, akinek a testét zúzódások, és különböző külsérelmi nyomok borítják. A 12-13 éves forma lány még a műtőasztalon meghal, a csecsemőt azonban sikerül megmenteni. A szülésznő, Anna (Naomi Watts) lelkiismerete megszólal és a halott anya orosz nyelven írott naplója alapján próbál rábukkanni a kicsi hozzátartozóira. Kutatása a maffia kegyetlen világába kalauzolja, akik a naplóért bármire képesek.
Aragorn kocsit hajt
Hiába gyártott Mortensen jobb és középszerűbb filmeket (előbbire az Erőszakos múlt, utóbbira a Hidalgo a jó példa) azért sokunk szemében továbbrais a fanatikus Aragorn figurája ugrik be vele kapcsolatban. Akik esetleg nem tudnák miről van szó, azok nem tudom hol voltak 2001 és 2003 között.
Viggo Mortensen felkészülése Kirill (Vincent Cassel) bizalmasának és egyben sofőrjének szerepére példaértékű. Hetekre elutazott orosz földre, hogy megismerje ezeket az embereket, tanulmányozta a tetoválások szerepét és jelentősségét a Vory V Zakone bűnszervezeten belül. Alakításán ez érződik is, Mortensen jelenléte talán még soha nem volt ennyire domináns a vásznon, nem véletlenül kapta azt a bizonyos jelölést az Akadémiától. A tetovált testű, kiszálkásított Mortensenben ezúttal nyoma sincs Aragornnak, sőt, hogy végképp a múlté legyen a dicső vándor figurája több alkalommal is megcsodálhatjuk anyaszült meztelenül. Például a felesketésnél (ami szerintem ha egy picit jobban megküldik zenével filmtörténeti jelentősségű pillanat lenne), vagy a szaunás bunyójelenetnél. Itt jegyezném meg, hogy az Eastern promises nagyon véres, R-rated mozi. Akinek nem kenyere ha borotvával reszelik el valakinek a nyakát, papírvágókést szúrnak a szemébe, vagy egyszerűen csak a nemierőszak taglalásának-, vagy általában a premierplán szexjelenetek esküdt ellensége, az kerülje el, mert ezekről a témákról indul a film.
A stáb, ami odab*sz!
Az Eastern Promises talán nem érdemelte volna meg a legjobb film díját, mert maga a történet igazából nem egy nagy szám. Van egy apró, de nem túl meglepő (megkockáztatom, hogy kicsit kommersz) csavar a végén és főleg azoknak az orosz kivándorlóknak szól, akik bármire képesek, csakhogy meneküljenek a hazájukban tomboló reménytelenségből. Viszont ezen túlmenően sajnos az Eastern Promises nem sok töltelékkel bíró, kifejezetten üres film. Ezen kívül aki szokásos, Keresztapás maffiafilmet vár, az csalódni fog. Egyfelől hitelesnek tűnik az orosz maffia kőkemény felépítése szempontjából, másfelől pedig túl puritán. Egy öncélú terrorszervezetet kapunk, ami gátlástalanul megerőszakol, kinyír és ellop minden(ki)t a keze ügyében, mindenféle ideológia, vagy eszmeiség nélkül, legyen az a családon kívül, vagy belül. Mindenki a maga ura. Vessetek meg, de ez centralizált, mégis széthúzó felépítés nekem egyáltalán nem tűnt hitelesnek. Ha mégis így van, az nagyon szomorú lenne Puzzo “cukormázas” víziójához képest. Viszont nagyon profi, ahogy próbálják kipuhatolni Anna foglalkozását, hogy hol lakik, kifejezetten hátborzongató.
Ami miatt viszont mégsem állunk fel a mozi kényelmes foteléből, az Mortensenen kívül Cassel és Watts alakítása. A hölgy esetében külön értékeltem, hogy ezúttal fennhagyta magán a ruháit. Na nem mintha különösebb gond lenne a nőiességével, de szerintem amit lehetett már megvillantott korábban magából, így mostmár bátran építhetett a szakmájára. Sok mozgástere ugyan nem volt, tulajdonképpen csak a rácsodálkozó, “uramisten, hogy tehetted ezt?” nézést kellett hozza, de azt becsületesen be is váltotta. Ennyivel azonban nem érte be Vincent Cassel, aki láthatóan lubickolt a betegesen perverz, részeges Kirill szerepében. Mortensen visszafogott, szótlan karakterének tökéletes ellentéte Kirill figurája. Ugyanannak az oldalnak két eltérő árnyalata és olyan tutin működik a vásznon, hogy őrület!
Végre sztár!
Az Eastern Promises hatásos, de nem (a történet miatt) maradandó filmélmény. Az egyetlen igazi eredménye, hogy végre kipréselték Mortensenből a maximumot és ha Nikolaiként nem is vehette át az Oscart, talán a 2009-ben, Poe alakításáért még megteheti. Ideje és munkája addigis lesz bőven…
