HTML

otherworld

Momentán (amíg készül az Otherworld.hu) itt vagyunk, mert időközben nem bírtunk már magunkkal - ehe ehe... Lehet lesznek itt játékkritikák is, de azzal inkább bevárnánk az új oldalt :)

Friss topikok

  • konor94: tegnap néztem meg és elég jó film . (2009.06.01. 15:53) Juno
  • donar: Ez nem egy ismeretterjesztő film, hogy ebből tanuljon valaki. Egyébként annyira azért nem kuszaság... (2008.10.23. 20:52) I.E. 10 000
  • Matekari: fogd be!!Ne is törödj vele negatív kommentek mindig lesznek!!De 10/9 szeretnek téged!! (2008.08.25. 23:24) Az éjszaka urai
  • Dusi: Már egy ideje tépelődtem, hogy megnézzem-e. Vagyis inkább azon, hogy van-e annyira jó film, hogy e... (2008.05.07. 21:32) Jesse James meggyilkolása a tettes a gyáva Robert Ford

Linkblog

Archívum

Jesse James meggyilkolása a tettes a gyáva Robert Ford

2008.03.18. 08:04 :: Ashlar

Megszokottól eltérő (részletesebb) kritikát fogtok olvasni. Hogyan írhatnék úgyanúgy, ha a film címe már ’lelövi’ a poént?
 
Történet:
1881-et írunk. Jesse James (Brad Pitt) a vadnyugat leghíresebb banditája és médiasztárja egyben. Hiába rabolja ki bandájával a vonatokat, bankokat brutális módszerekkel, az embereknek egy misztikus és bámulatos személyiség marad, akiről még kalandregényeket is kiadnak, igaz valóságtartalmuk igen csekély. A banda állandóan cserélődik, mert az alkalmi embereket vagy elkapják, vagy megölik. Mikor Jesse testvére Frank (Sam Shepard) is kiszáll, mert belefáradt az egészbe, egy utolsó bankrablásos akcióra készül, hogy családjával együtt „nyugdíjba” vonulhasson. Ehhez beszervezi barátját Charley Fordot (Sam Rockwell) és testvérét az újonc Robertet (Casey Affleck). Robert már gyerekkora óta fanatikusan imádja Jesse Jamest, de ahogy jobban megismeri, egyre kevésbé tud azonosulni vele. Ugyanis a híres bandita viselkedése egyre kiszámíthatatlanabb, depressziós és paranoiás. Saját embereivel végez, ha úgy érzi, hogy nem támogatják. Mielőtt ő és testvére is úgy végeznék, mint a többiek, elhatározzák, hogy ellentámadásba lendülnek: megölik Jesse Jamest.
 
Western reality
 
Nos, az előbb leírt történetet igazából összefoglalja a cím. Megölik. Igen, kénytelen vagyok leírni, de ezt már a mozijegyről is le tudjuk olvasni. Azonban nem itt végződik a film. A film nagy része a Robert Ford – Jesse James pszicho-párbajról szól, amelyet ugyebár lezár az az egy lövés. De az egész lényege, csak ezután játszódik le. Milyen sors vár egy olyan emberre, aki bár jót cselekedett, de lelőtte a nép nagy vagányát? Ezek a film legemlékezetesebb jelenetei, ahogy a (várt) taps helyett megvetik Robert Fordot, mert egy áruló és hátba lőtte a vezérét. Lenyűgöző és egyben tragikus nézni ezt a folyamatot, pedig az igazi gyáva nem Robert Ford, hanem Jesse James volt. Szabályosan kiprovokálta, hogy vége legyen az egésznek és ehhez kihasználta Fordékat.
Igaz, míg ehhez az izgalmas utóhatáshoz érünk, több mint 2 órát kell várni. Ez is a film egyik negatívuma. Érthetetlenül hosszúra sikeredett a 170 percével. Egy hosszú film önmagában nem gond, ha végig leköti az embert. Sajnos itt időnként tényleg érezni a hosszát, egy jó fél órát minden további nélkül ki lehetett volna vágni. Sokszor elkalandozik az alkotás, szájbarágóan visszatekint, kár érte. Cserébe nagyon aprólékosan és őszintén megismerhettük azt a western-világot, melyet én filmben még nem nagyon láttam. Ember azt hinné, hogy csak az olyanok léteztek, ahol délben a főtéren szemben áll két revolverhős vagy babot esznek a barlang előtt, amíg nem jön Bud Spencer és be nem falja előlük. Nem mintha ezeket nem szeretnénk, de szép dolog egyszer egy „friss” és realisztikus bemutatásmódot megismerni.
 
Bevallom, Jesse Jamest csak felületesen ismertem. Tudtam, hogy egy bandita volt, ezt is leginkább a Lucky Luke képregényekből tanulhattam. Nagyjából ennyi. Ezért is sajnáltam egy kicsit, hogy a film címe már elárulta a lényeget. Igaz, szerintem Amerikában jobban ismerik a legendát, szóval nekik igazából mindegy. Én örültem volna egy sima „Jesse James”-nek, de ha minden igaz, Brad Pitt ragaszkodott a teljes címhez. Hazaérve olvasgattam wikipediát és kijelenthetem, hogy az alkotás úgymond dokumentumfilmnek is tekinthető. Lenyűgöző történet, nem vitás.
 
Ahogy a színészek teljesítménye is fantasztikus volt. Brad Pitt újra bizonyította, hogy ő bármit el tud játszani és producerként is beszállt a filmbe. Az igazi nyertes azonban Casey Affleck (Ben öccse), akire most már teljesen biztos, hogy nagy karrier vár. Alakítása annyira meggyőző volt, hogy legjobb férfi mellékszereplőként Oscarra is jelölték, azonban (sajnos) nem szólították fel a színpadra. Főleg amikor Robert Ford helyett „Az ember, aki megölte Jesse Jamest” volt a „neve”, nagyszerűen játszotta el a kilátástalan és igazságtalan helyzetét.
A másik Oscart (legjobb operatőr) sem sikerült megkaparintani.
 
Összegezve:
 
2 ember és egy korszak lenyűgöző története, fantasztikus szereplőkkel, azonban a 170 percével néhol vontatott.
FreddyD

1 komment

Juno

2008.03.14. 07:48 :: Ashlar

Itt a bizonyíték, hogy nem kell mindenáron agyonkomplikált, gonoszokkal illetve pisi-kaki humorral teli filmeket készíteni 2007/08-ban sem.
 
Történet:
 
Juno (Ellen Page) egy 16 éves tinédzser, aki egyszerre koraérett és gyerekes. Gondolta, hogy osztálytársával, Bleekerrel (Michael Cera) kipróbálja azt az intim bigyusznak nevezett valamit, azonban nagy meglepetés várt Junóra. Terhes! Nagy pánik helyett inkább megoldáson gondolkodik, így abortusz helyett nevelőszülőket keres a babának. Hamar megtalálja a tökéletes párt Mark (Jason Bateman) és Vanessa (Jennifer Garner) személyében, akik egy már irritálóan tökéletes szerelmespár, azonban a saját baba eddig nem jött össze.
Így nincs is más hátra, aláírják az adoptációról szóló szerződést és kezdődhet a visszaszámlálás. Vagy mégsem ilyen egyszerű minden?
 
Karrierindító film
 
Ezt mindenképp el kell mondani az alkotásról, mert ezzel Ellen Page mindenképpen be fog futni Hollywoodban. Eddig igazából legfeljebb a Cukorfalatból illetve az X-Men 3-ból ismerhették az emberek, de az az érzésem, Juno szerepe még sok ideig ott lesz zárójelben, ha róla írnak cikket. Idén Oscarra is jelölték teljesítményéért, 21 évesen azért ez nem semmi. De ott van Micheal Cera, aki a Superbad egyik kulcskaraktere volt. Itt ugyan nem kap akkora szerepet, de már az, hogy egy tini-vígjátékból továbblépett egy 2 Oscarra jelölt filmhez, elég jó jel arra, hogy erről a színészről még sokat fogunk hallani. Főleg, mert jól csinálja, amit csinál.
Aztán ott van Jason Reitman rendező, aki az igazán zseniális Thank you for smoking-al már felhívta magára a figyelmet, ezzel meg ugyanúgy. Szóval szépen fog mutatni ez a Juno jó pár önéletrajzban, az biztos.
 
Maga a filmnek egy nagyon sármos, laza hangulata van, amelyet a legtöbben bár komédiának titulálnának, de én inkább egy könnyed tini-drámának nevezném. Bár jópofa a film hangulata, igazából nem nagyon nevettem rajta, ami leginkább Juno karakterének köszönhető. Talán az egyetlen dolog ami zavart a filmben, az a főszereplőnő viselkedése. Néha nem nagyon tudtam kiigazodni rajta, sőt, helyenként kifejezetten irritált. Hogy egy 16 éves lány már szinte közömbösen lazán veszi a tényt, hogy terhes, az már picit meglepő. Aztán szüleitől ugyan parázott, de a nevelőszülőknél meg teljesen nyeglén és gyerekesen mutatkozott be. Szóval nem nagyon értettem gondolkodásmódját, azonban ahogy halad a film, úgy lesz egyre szimpatikusabb. Igazából az érdekes viselkedésével sincs konkrétan gond, biztos vagyok benne, hogy sok embernek pont ez fog tetszeni. Egy érdekes karakter ez a Juno, az szent.
 
 
Ahogy a nevelőszülők is, akik a film felétől nagyban meghatározzák a film menetét. Az anyuka már betegesen készül a babára, az apukának meg lassan kétségei támadnak, hogy helyes volt-e az adoptáció.
 
A filmnek egészen nagyszerű filmzenét állítottak össze a készítők, sokszor hátborzongatóan jól illettek a dalok a jelenetekhez, így erősen ajánlott a filmzene felkutatása.
 
Összegezve:
 
A Juno egy könnyed, de mondanivalóval rendelkező film, amelybe talán kicsivel több humor még beleférhetett volna, de így is végig szórakoztató tini és érett korosztálynak egyaránt.
FreddyD

1 komment

Az éjszaka urai

2008.03.14. 07:31 :: Ashlar

Amikor a törvény két ellentétes felére sodort testvér történetében valaki csak a lelkiismeretmozit látja meg, akkor ott nagyon komoly gond van.
 
Adott három jó színész (Phoenix, Wahlberg, Duvall) és egy dekoratív színésznő (Eva Mendes). A rendező, James Gray ráadásul már dolgozott együtt korábban a két színésszel a Bűn állomásaiban, úgyhogy a gárda megvan, már csak egy jó sztori kell és mehet a dolog. Gray azonban olyan ritka átgondolatlan filmmel rukkolt elő, hogy az első konfliktus nem csak a két tesó sorsát, de a filmét is teljesen megváltoztatja.
 
(Test)vér és törvény
 
1988-at írunk, bár ez a történet szempontjából teljesen mindegy. A helyi rendőrfőnök Bert Grusinsky (Robert Duvall) két fiát Bobby-t (Joaquin Phoenix) és Joseph-et (Mark Wahlberg) a törvény két ellentétes területére sodorta az élet. Míg Joseph apja nyomdokain haladva kapitányi rangot szerez a rendőrségen, addig Bobby egy jólmenő klubnak álcázott drogbarlangot igazgat.
Mikor a két világ összeütközik az orosz maffia meglövi Joseph-et a háza előtt és innentől kezdve Bobby sem nézheti tétlenül amíg az “övéi” kivégzik a családját és beáll rendőrnek!
 
Rendőrpropaganda
 
Az Éjszaka urai egészen egyszerűen képmutató film, elvesztegetett idő, igaz, remek színészek társaságában, de ez ne tévesszen meg senkit – semmit sem kárpótol. Meglepőmódon elég merész szexjelenettel indít, ahol Bobby éppen Mendes kisasszony bugyijában és melltartójában turkál a díványon – a hölgy is benne van (ehe ehe). Azonban pechünkre a tabudöntögetés ezzel le is van tudva, innentől az egész film egy kommerszmozi a jó és rossz oldalról, valamint, hogy rendőrnek lenni milyen jó és igazságos. Ami azért persze annyira nem igaz, mert kíváncsi volnék, hogy ’88-ban hány rendőr töketlenkedett volna úgy az utcán, mint hőseink és társai? A filmben ábrázolt yardok ugyanis inkább emlékeztetnek brutalitás és fellépés terén Terézanyára, mint komoly drogosztagra. Túl steril az egész és nem jön ki, hogy Bobby miért fordul a saját egzisztenciája, karrierje és ezzel közvetve puerto ricoi a barátnője ellen?
Gray amúgy alkalmaz pár igen ígéretes képi megoldást, például amikor egymás mellé teszi a rendőrbuli képsorait és a Bobby bárjában nap-mint-nap látható orgiaközeli hangulatot. A két tesó kvázi felesküdött a saját életére, ehhez képest mégis Josephé a stabilabb. Miért? Nah, ezt nem tudja (vagy nem meri) a film megválaszolni. Hiányzik a kemény zsaru és az elszállt kis-drogbáró szerepkör, ami azért egy drogfilmben nem árt, ha van.

Mélyponton mindenki
 
Herótom van attól, hogyha látom, hogy egy jó alaptémájú filmet a szemem láttára erőszakolnak meg és verik szét, majd ezt a végterméket beleerőltetik egy családi moziba. A gond az, hogy Mendes kisasszony megint maradandóbbat alkotott a vásznon, mint a fiúk. Rutinmunka volt ez mindenkinek. Phoenix a Gladiátor, a Nyughatatlan és a a Shyamalan filmek óta tökéjre fejlesztette a csalódott tekintetet, nem is fajul el szélsőséges érzelmekig. Wahlberget továbbrais főleg csak valamelyik profiljából látjuk, Duvall meg aztán kísérletet sem tett rá, hogy akár egy gesztikulációig elfajuljon. Mendes viszont legalább megvillantja a jobb mellét, bár az sem látszik Phoenix szájától. Nem is baj, így legalább nem tűnik túljátszottnak a film…

2 komment

Eastern Promises – Gyilkos ígéretek

2008.03.13. 10:32 :: Ashlar

A maffia sokféleképpen ábrázolható. Következetesen, szabályok szerint játszó, tisztelet alapú bűnözőkként (pl. Keresztapa), vagy önző, gátlástalan terrorszervezetként, ami nem kíméli saját tagjait, saját honfitársait, senkit. Az Eastern Promises ez utóbbi…
 
Szegény David Cronenberg-ről mostanában nem nagyon hallani, pedig dolgozik ő. Két éve éppen az Eastern Promises Oscar-díjra jelölt főszereplőjével, Viggo Mortensennel készítette el az Erőszakos múltat, azóta (hogy úgy mondjuk) nem sok vizet zavart. A Gyilkos ígéretek azonban méltó visszatérése a rendezőnek, aki most először forgatott Kanadán kívül, esetünkben Angliában.
A napló útja
 
Történetünk Angliában játszódik. Egy nap fiatal, terhes lányt visznek a helyi kórházba, akinek a testét zúzódások, és különböző külsérelmi nyomok borítják. A 12-13 éves forma lány még a műtőasztalon meghal, a csecsemőt azonban sikerül megmenteni. A szülésznő, Anna (Naomi Watts) lelkiismerete megszólal és a halott anya orosz nyelven írott naplója alapján próbál rábukkanni a kicsi hozzátartozóira. Kutatása a maffia kegyetlen világába kalauzolja, akik a naplóért bármire képesek.
Aragorn kocsit hajt
 
Hiába gyártott Mortensen jobb és középszerűbb filmeket (előbbire az Erőszakos múlt, utóbbira a Hidalgo a jó példa) azért sokunk szemében továbbrais a fanatikus Aragorn figurája ugrik be vele kapcsolatban. Akik esetleg nem tudnák miről van szó, azok nem tudom hol voltak 2001 és 2003 között.
Viggo Mortensen felkészülése Kirill (Vincent Cassel) bizalmasának és egyben sofőrjének szerepére példaértékű. Hetekre elutazott orosz földre, hogy megismerje ezeket az embereket, tanulmányozta a tetoválások szerepét és jelentősségét a Vory V Zakone bűnszervezeten belül. Alakításán ez érződik is, Mortensen jelenléte talán még soha nem volt ennyire domináns a vásznon, nem véletlenül kapta azt a bizonyos jelölést az Akadémiától. A tetovált testű, kiszálkásított Mortensenben ezúttal nyoma sincs Aragornnak, sőt, hogy végképp a múlté legyen a dicső vándor figurája több alkalommal is megcsodálhatjuk anyaszült meztelenül. Például a felesketésnél (ami szerintem ha egy picit jobban megküldik zenével filmtörténeti jelentősségű pillanat lenne), vagy a szaunás bunyójelenetnél. Itt jegyezném meg, hogy az Eastern promises nagyon véres, R-rated mozi. Akinek nem kenyere ha borotvával reszelik el valakinek a nyakát, papírvágókést szúrnak a szemébe, vagy egyszerűen csak a nemierőszak taglalásának-, vagy általában a premierplán szexjelenetek esküdt ellensége, az kerülje el, mert ezekről a témákról indul a film.
A stáb, ami odab*sz!
 
Az Eastern Promises talán nem érdemelte volna meg a legjobb film díját, mert maga a történet igazából nem egy nagy szám. Van egy apró, de nem túl meglepő (megkockáztatom, hogy kicsit kommersz) csavar a végén és főleg azoknak az orosz kivándorlóknak szól, akik bármire képesek, csakhogy meneküljenek a hazájukban tomboló reménytelenségből. Viszont ezen túlmenően sajnos az Eastern Promises nem sok töltelékkel bíró, kifejezetten üres film. Ezen kívül aki szokásos, Keresztapás maffiafilmet vár, az csalódni fog. Egyfelől hitelesnek tűnik az orosz maffia kőkemény felépítése szempontjából, másfelől pedig túl puritán. Egy öncélú terrorszervezetet kapunk, ami gátlástalanul megerőszakol, kinyír és ellop minden(ki)t a keze ügyében, mindenféle ideológia, vagy eszmeiség nélkül, legyen az a családon kívül, vagy belül. Mindenki a maga ura. Vessetek meg, de ez centralizált, mégis széthúzó felépítés nekem egyáltalán nem tűnt hitelesnek. Ha mégis így van, az nagyon szomorú lenne Puzzo “cukormázas” víziójához képest. Viszont nagyon profi, ahogy próbálják kipuhatolni Anna foglalkozását, hogy hol lakik, kifejezetten hátborzongató.
Ami miatt viszont mégsem állunk fel a mozi kényelmes foteléből, az Mortensenen kívül Cassel és Watts alakítása. A hölgy esetében külön értékeltem, hogy ezúttal fennhagyta magán a ruháit. Na nem mintha különösebb gond lenne a nőiességével, de szerintem amit lehetett már megvillantott korábban magából, így mostmár bátran építhetett a szakmájára. Sok mozgástere ugyan nem volt, tulajdonképpen csak a rácsodálkozó, “uramisten, hogy tehetted ezt?” nézést kellett hozza, de azt becsületesen be is váltotta. Ennyivel azonban nem érte be Vincent Cassel, aki láthatóan lubickolt a betegesen perverz, részeges Kirill szerepében. Mortensen visszafogott, szótlan karakterének tökéletes ellentéte Kirill figurája. Ugyanannak az oldalnak két eltérő árnyalata és olyan tutin működik a vásznon, hogy őrület!
 
Végre sztár!
 
Az Eastern Promises hatásos, de nem (a történet miatt) maradandó filmélmény. Az egyetlen igazi eredménye, hogy végre kipréselték Mortensenből a maximumot és ha Nikolaiként nem is vehette át az Oscart, talán a 2009-ben, Poe alakításáért még megteheti. Ideje és munkája addigis lesz bőven…

Szólj hozzá!

I.E. 10 000

2008.03.11. 09:39 :: Ashlar

Roland Emmerich pályájának és a 2008-as év legsz*rabb filmje született meg az IE 10.000-rel. Értem?!

Emmerich maga írja, rendezi és produceli a neve alatt megjelenő blockbustereket. Aki fogékony az olyan kapitális baromságokra, mint az idegen űrhajók számítógépes rendszerébe betörő laptop (Függetlenség napja) és a lesprintelhető fagyhullám (Holnapután), az külön örülni fog: a direktor agya ismét elsült!

Afrikai Apocalypto

Elég eljutni a film feléig, hogy lássuk az egész IE 10.000-et egyszer már leforgatta Mel Gibson majákkal. A történet középpontjában egy kicsiny törzs áll és egy idióta jövendölés az utolsó vadászatról, egy kékszemű lányról és a harcossá érő fiúról … persze mindegyik a durván 20 főt számláló tribe-ból kerülne ki.
Azonban jönnek a gonosz, feketeruhás fogdmegek és elviszik az összes békés, mammut vadászatra specializálódott helybélit, plussz a kék szemű lányt (Camilla Belle - aranyos). Ez utóbbi nagyon felbosszantja hősünket, D’Leh-t és a gonoszok nyomába ered. Kalandja során mindenféle kalandba bonyolódik mely hatására olyan horda szegődik mellé, amely felér az ellenségével, aki epillanatban három, furcsa, gúla alakú építményt kíván felépíteni a sivatag közepén … nagy eséllyel ezek a később Gízai Piramisok néven ismertté vált épületek. Egyébként ő lenne az emberiség történetének első hőse!
Még az esővízzel feltöltődő gödör jelenet is ül, úgyhogy minimum déja vu.

Pontatlanságok, vagy Emmerich nem tudja…

Emmerich nem tudja, hogy a Piramisok történetének semmi köze a címben szereplő I.E. 10.000-hez. Ezek az épületek (jelen tudásunk szerint) legfeljebb 5 ezer éves múltra tekintenek vissza és minthogy egy emberöltő bőven elég volt a befejezésükhöz, így nem tudom, minek kellett belekeverni. Továbbá történelmi tanulmányaimból homályosan sem emlékszem rá, hogy az Egyiptomi birodalmat, annak torzszülött uralkodójával együtt bármikor elsöpörte volna egy nomád horda.
Emmerich nem tudja, hogy a fent említett épület építésében nem vettek részt mammutok, sőt a jégkorszak (pleisztocén) végére Afrikában ezek ki is haltak. Az pedig bő 12 ezer évvel ezelőtt volt!
Emmerich nem tudja, hogy a film másik emblematikus állata, a kardfogú tigrisnek csupán annyi köze van a filmben szereplő mammutokhoz, hogy egy korban éltek (vagyis I.E. 10.000-nél korábban), viszont csupán észak és dél-Amerikában, vagyis semmiesetre sem Afrikában, vagy nyugat-Ázsában.
Emmerich nem tudja, hogy ugyanez a kardfogú tigris ha szelídíthető lett volna pusztán azzal, hogy leveszünk egy rönköt a fejéről, akkor minden háztartásban élt volna egy ilyen házikedvenc. Továbbá arról sincs sok fogalma, hogy a ló háziasítása (vagyis a lovasok megjelenése is) durván 5000 évvel ezelőttre tehető, semmiesetre sem I.E. 10.000-re.
Emmerichnek nincs sok tudomása a különböző korok sajátosságairól sem és úgy keveri azokat, mintha kártyák lennének. A vaskor első jelei Krisztus előtt max ezer évvel jelentek meg, keleten a földművelés is kábé 5 ezer éves múltra tekint vissza, valamint az egyiptomiak is csupán a Kr. e. 3. évezredben kezdtek hajózni, eleinte akkoris főleg nád alapúakkal. Egyik sem illik tehát az I.E. 10.000-be!
Emmerich nem tudja, hogy az őskorban nem volt túl sok Don Juan. A filmben mindjárt három is akad (a főszereplő, annak társa és a gonosz hadúr) és ugyanazért tepernek: Afrika egyetlen jó nőjéért, akinek egyébként láthatóan a Dűnéből nyúltak kék szempárt. Ezek után nem érdemes fennakadni olyasmin, hogy az egymástól elszigetelten élő törzsek gond nélkül megtanulják folyékonyan beszélni egymás nyelvét, mosolyuk elmenne bármelyik fogkrémreklámba és persze ne felejtsük el, hogy hősünk fehér, mindenki más behódoló színesbőrű. Legalább tudjuk honnan indult az Apartheid.
Végül pedig Emmerich bunkó. Hogy van az, hogy a hátbaszúrt hős vadásznak meg kell halnia, de a szépséges Evoletnek meg sem kottyan ha ugyanott meglövik nyíllal? Bár a jelek szerint a mammut pillantás csodákra képes (majd meglátjátok!)...

Csak tájékozatlanoknak!

Nem vártam korszakalkotó mozit, de lényegesen rosszabbra sikerült az I.E. 10.000. Ez a film egészen egyszerűen tájékozatlan, mégcsak nagyságrendekben sem felel meg a várakozásoknak, és a vicc az, hogy nemis látványos annyira, mint volt például a Függetlenség napja, vagy a Holnapután. Szerintem tavaly kábé ugyanekkor mondtam a 2007-es év lerosszabbjának a Ghostridert, de most ezzel a filmmel kapcsolatban érzek nagyon hasonlóan. Akik az általános iskolás történelemkönyvnek nem jutottak túl a fedlapján, azok vélhetően élvezni fogják, de ha egy mód van rá ne ebből készüljünk érettségire!

 

Zoly

9 komment

süti beállítások módosítása